– Messziről kitűnik a sok baba-mama könyv közül. Ennyire más is, mint a többi?

– Nem véletlen a cím: Várandósnapló. Ez nem ismeretterjesztő könyv, tudományos cikkekkel, statisztikákkal, orvosi véleményekkel. Szubjektív válogatás és jó pár üres oldal. Az olvasónak.

– Ketten írjátok?

– Pontosan. Az olvasó és én. Mikor Marci fiammal voltam terhes, kaptam Németországból egy kis kötetet, amelybe beleírhattam a kilenc hónap eseményeit. Élvezettel töltögettem ki, aztán gondosan eltettem. A mai napig az egyik legbecsesebb emlékem: fel tudom idézni a várandósságom minden mozzanatát. Ez adta az ötletet, hogy magam is összeállítsak egy hasonló kis olvasmányt. Kiválasztottam negyven témát, amely a terhesség alatt felmerülhet, és engem is nagyon érdekel. Ez adta a könyv gerincét. Emellé persze befértek a személyes élményeim is.

– Negyven téma nem túl sok?

– A szám adta magát: negyven hét, negyven téma. Először én is azt gondoltam, talán túlvállaltam magam. Aztán összeszedtem a fontos dolgokat, és máris túl voltam az ötvenen…

A könyvet úgy szerkesztettem, hogy az adott héthez passzoljon az aktuális szöveg. Természetesen számos olyan gondolat akad, amely a harmadik és a harmincharmadik héten is aktuális.

– Milyen érzés volt új szerepben, íróként debütálni?

– Élveztem a munkát, de egy percig sem hitegettem magam azzal, hogy a Háború és béke babérjaira fogok törni. De sok munkám fekszik a kötetben. Volt olyan történet, amelyet vagy hússzor átírtam, mert valahogy soha nem éreztem elég jónak.

– Volt segítséged az írásban?

– Az indulásnál Ómolnár Miklós újságíró segített, mikor egy-egy részlettel elkészültem, a könyvkiadásban járatos barátom, Fónyad Orsolya véleményét kértem ki. Ha ő rábólintott, készült a következő fejezet.

Sok örömöm telt a kötet készítésében. Szinte újra átéltem a Marcival való várandósságot, és rá tudtam hangolódni a bennem növekvő életre, Zorára. Szeretném, ha minden kismama így élné át ezt a kilenc hónapot.

– A könyvhöz egy CD is jár. Csak nem tudsz kibújni a bőrödből...

– A párom, Bereczki Zoltán ötlete volt, hogy a könyv mellé készüljön egy hanganyag is. Én eredetileg csak szövegben gondolkodtam, de aztán magam is lelkes lettem. A terhességre nem véletlenül mondják, hogy másállapot. Tényleg, más ez az állapot. Kellenek az órák, amikor készülődünk, gondolkodunk. Nem a tévé üvölt a háttérből, a villamos csikorog, riasztó vinnyog, hanem valami finom kis dallam kúszik a fejünkben. Ez lehet akár ez a lemez is. Segít az ellazulásban.

– A párod mit szólt az új munkádhoz?

– Nagyon értékelte, hogy belevágtam. Aztán meg csodálkozott, hogy micsoda élvezettel készítem a kötetet. Később a lelkesedés rá is átragadt.

– Miként időzítetted a munkát? Az utolsó fejezetet a szülőszobán írtad?

– Érdekes lett volna… de azért biztos, ami biztos, a könyv előbb elkészült. A szülésről akkor még csak Marci jutott az eszembe. De nagy ajándék az élettől, hogy Zora születése pont olyan volt, mint ahogyan elképzeltem.

– Ritka nevet választottatok.

– Szláv eredetű, Hajnalt jelent. Már régen eldőlt, hogy így fogják majd hívni, amikor egyszer rádöbbentünk, Zoli és Dóra összevonva: Zora.

forrás: http://www.nlcafe.hu/kereses/20080415/szinetar_dora_a_konyvet_ketten_irjuk_az_olvaso_es_en